|
Ennek az egésznek jó lenne már véget vetni
Azt hittem tudlak feledni.
A te érzéseid erősebbek mint az enyémek,
Kérlek ne gondolj most szemétnek.
Nem akarom,hogy ezért megutálj
De szakitanunk muszály.
Nem akarom hogy hiába szeress,
Inkább azt szeretném hogy felejcs!!
ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ
bocsáss meg,ha neked rosszul fog esni,
Hogy ezt nem tudom mikor de be kéne fejezni.
Bocsáss meg,ha átvertelek,ha hitegettelek,
Ha úgy érezted igazán szeretlek.
Bocsáss meg ha félreértettél,mert tudom te tényleg szerettél.
Bocsáss meg ,hogy ha veszetgetem az idődet
Bocsáss meg ,hogy nem tudtalak megszeretni téged.
ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ
Ha majd egyszer véget ér a szoros kapcsolat,
Nem lesz, csak rossz múló pillanat.
Mely szívemet végigjárja,
S nem lesz több, csak életem legrosszabb szakítása!!!
ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ
Engedj el!
Engedj el kérlek, ne tarts fogva,
ne akadályozz a szabadságomba.
Engedj el nyugodt szívvel, ne fogd többé kezem,
mert én másvalakivel szeretném leélni az életem.
Hisz ha veled vagyok börtönbe érzem magam,
ha viszont ő néz rám, szívem is megdobban.
Engedj el, s ne fordulj hátra,
mert én csak benne bízom, senki másban.
S ne gyere vissza soha, mert én úgysem csókollak többé,
mert az én szívem örökké egy másik fiúé.
Engedj el, menj el kérlek,
tudom, hogy így lesz helyes mindkettőnknek.
Ne várjál rám, keress mást,
keress olyat, aki szívedre minden pillanatban vigyázz.
Ne ejts értem könnyeket, mert nem éri meg,
add oda a szíved másnak, mert én nem szeretem.
Engedj el örökre, hogy vele lehessek,
hogy boldoggá tegye az én kis életem.
Mert veled csak szenvedek,
úgy, hogy senki sem érti meg.
Azt, hogy én miért nem szakítottam már veled,
hisz ha nem szeretlek, miért fogom kezedet?,
s csak nevetek, hiszen még magam sem tudom, mit tegyek,
mit tegyek? Szakítsak? Vagy játsszak tovább te veled?
Engedj el, de előtte bocsásd meg nekem,
hogy szívedet játékszernek tekintettem!
Menj, hogy vele szabadon élhessek,
Örökkön-Örökké szerelemre éhesen!!!
ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ
Mi lenne velem nélküled,
Ha nem lennél, őrület!
Mit érzek irántad, elmúlik egyszer meglásd!
És nem foglak keresni soha már!
Jön egy másik, majd harmadik
és újra átélek minden szépet, de azt már nélküled!
Mit neked adtam, nagyon sok volt!
Túl sokat tudsz rólam, amiket nem kellene!
Nem csak szerelmem, de egyben lelki társ is voltál
kivel sok mindent megosztottam réges-régtől már!
Hosszú volt ez az egy év, mit veled töltöttem el
Közbe sok mindent elfelejtettem, mint például élni az életem!
A lógások, bűnök miket veled tettem
szép és jó volt!
De egyben már elég is volt!
Mindenkinek hazudtam miattad!
Mit soha nem akartam!...
ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ
Nézem az arcod és az elmúlt időkön gondolkozom,
Keresem a szavakat, ahogy tőled búcsúzkodom.
A közös emlékeink törnek most fel belőlem
De ez már nem segít, ennyi tellett tőlem.
Várjuk a géped ami végleg elszakíthat.
És új világ, vagy élet felé indulhat.
Elvisz majd magával mindenem,
Nappalom. Éjszakám és hitem.
Fájdalmas sétája a mutatónak
ad parancsot az utazónak.
Lassan vége az időnek
és vége mindennek.
Nem fáj semmi
csak a búcsú.
Kedvesem
ég veled
indulj.
Menj
hát!
!!
ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ
Eltűnt a varázs, eltűnt az álom,
Búcsúzom tőled kedves barátom!
Szép volt, de elmúlt, mert így akarom,
Mást szeretnék látni az oldalamon.
Nem illünk össze, ez már kiderült,
Részemről vége, megmaradsz az emlékembe.
Tiszta szívvel gondolok rád,
De maradjon neked csak a család.
Legyen minden jóban részed,
De magány várjon rád amíg a jóisten éltet!
Kemény szavaim ne vedd a szívedre,
Ha majd egyedül leszel gondolj a szeretetemre.
Barátod leszek amíg csak élek,
De többet nem érzek, csak végre élek!
Felnyílt a szemem, lehullt a hályog,
enélkül már sokkal jobban látok!
ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ
Ismét eltelt egy éjszaka veled.
Én akkor is ott feküdtem előtted,
S néztem halványszürke szemed,
Melyet a sötét homálya fedett.
Fejed felém fordítottad,
Lassan közeledett az arcod,
De hirtelen megállt.
Kérdeztem: mi a baj?
De nem válaszoltál.
ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ
Az én szemem már lecsukódik,
Majd ébressz fel, ha tudod, mit akarsz.
Nem fogok utánad sírni,
Hiszen már sejtettem, s kísértett a gondolat,
De most már végre mondd ki!
Ne kínozz tovább!
Óvd meg magad,
És ne engem sajnálj, csak menj,
Így könnyebb lesz téged felednem.
|
